Lüktető zajban koppan a csend
moccan a halotti maszk
szellemek órája, ahol
élővé válik a tárgy
tárggyá az élő.
Álommá züllik a lét,
mérhetetlen az ember
"mene mene tekel",
a szellem dacosan feszül.
Ólom ábránd könnyedül
messze jár a magány
túl a felhők istenén
vágtatva vért kíván.
kicsiny bosszú szenderülj,
haragod itt nem honos,
de látod, már távolodsz
s a matracod kemény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése