Lombok alatt parázsló
Őszi titok,
Ezeréves köveken úszó
Láthatatlan lábnyomok
Vezetik ki odatéved.
S mert tévedni emberi
Maradni édes.
Tekergő kis utcák csendjén
Lopóznak fiatal szívek,
Nagyokat dobbannak, hogy
Megdörren az ég is, és
Kétszer érlel fügét
A halált tagadó nyár.
Nyárspolgár és rablógyilkos
Mind kik összeférnek itt.
Fegyvertársak-árulók,
Égre rajzoló álmodók.
Nem vár itt a nagyvilág,
De a világot idehozhatod.
Lesz, kinek odaadhatod.
Lesz mi szíved elborítja,
Lesz ki kezed megszorítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése